Arany János Letészem A Lantot Elemzés, Arany János Leteszem A Lanctot Elemzés Pdf
- Arany jános letészem a lantot vers
- Arany jános leteszem a lanctot elemzés 8
- Irodalom - 10. osztály | Sulinet Tudásbázis
- Arany jános leteszem a lanctot elemzés pdf
Gyakran kapom magam azon, hogy Arany Jánossal nem a felnőtt önmagam azonosul, ha olvasom, hanem a gyerek, aki voltam. Ez amolyan világnézeti kérdés volt nálunk, kölök koromban: Karcsi cimborám volt Petőfi, a hevület, a lángolás, a futótűz – és én Arany, a higgadt mérték, józanság alól felparázsló fénylés. A dolog persze így valójában nem igaz, se ránk, se Petőfire és Aranyra – de a későn érő, önmagát pályája folyamán verseiben is szoros gyeplőn tartó költőt valóban kölyök koromban szerettem meg. A napokban ünnepeljük a születésnapját - ez most egy megkésett köszöntés a szeretett költőnek. Mégpedig összehasonlító verselemzéssel... tudom, hogy a "költő ezt gondolta, azt gondolta... " buta tanárszlogenjére maga Arany így válaszolt: Gondolta a fene! De itt azt is szeretném nektek bebizonyítani, lehet ezt másképp; érthetően, szerethetően is csinálni. Arany öregségére gyönyörű virágzást produkált – a balladák, s a Kapcsos könyv Őszikéi az adott koron messze túlmutató gyöngyszemek. A közösség költője végre a maga módján befelé fordult – és felmérte, mit talál ott.
Arany jános letészem a lantot vers
Arany jános leteszem a lanctot elemzés 8
Irodalom - 10. osztály | Sulinet Tudásbázis
- Arany jános leteszem a lanctot elemzés 4
- Arany jános leteszem a lanctot elemzés full
- Arany János: Letészem a lantot (elemzés) | Erinna
Arany jános leteszem a lanctot elemzés pdf
A veszteség elfogadása valójában erről szól: fel kell mérni, hogy egyedül maradtál. És meg kell tanulni élni ezzel a magadra hagyottsággal. Figyeljük, nézzük ehhez a Letészem a lantot barát-siratását: Nem így, magánosan, daloltam: Versenyben égtek húrjaim; Baráti szem, müvészi gonddal Függött a lantos ujjain; Láng gyult a láng gerjelminél S eggyé fonódott minden ága. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Zengettük a jövő reményit, Elsírtuk a mult panaszát; Dicsőség fényével öveztük Körűl a nemzetet, hazát: Minden dalunk friss zöld levél Gyanánt vegyült koszorujába. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Ah, látni véltük sirjainkon A visszafénylő hírt-nevet: Hazát és népet álmodánk, mely Örökre él s megemleget. Hittük: ha illet a babér, Lesz aki osszon... Mind hiába! Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! A siratás, és amikor vége van. Teljes értékű és sokrétű barátság volt az övék. Petőfi biztos volt a maga "vezető kortárs honi költő" szerepében, de Arany is nagyon szívesen húzódott a kekec barát (intézkedő) háta mögé: mert biztos lehetett annak feltétlen, szigorú szeretetében.
Az irodalmi közvélemény Petőfi mellett az egyik legnagyobb magyar költőnek Arany Jánost tartotta és tartja a mai napig. Arany már gyermekkorában vonzódott az irodalomhoz, rengeteget olvasott. Az igazi és nagy sikert a Toldi hozta meg számára. Erősen lírai alkatú költő volt, mégis epikusként indult. Epikusnak hitte, tudta magát. Tévedésnek tartotta azt a korszakot, "mely pedig igazi magára találásának páratlanul gazdag lírai termését hozta meg". "Lírai sóhajainak" forrása a nemzeti katasztrófa, Petőfi elvesztése, egyéni sorsának teljes bizonytalansága, s mindezek miatt a reménytelen kétségbeesés, a kilátástalanság. Fölöslegesnek érzi magát, hiábavalónak költészetét: ha a nemzet halott, nincs kinek énekelni. A Letészem a lantot c. költeménye épp abból az elhatározásból született, hogy abbahagyja a versírást. Keserű vers, a költő válságos lelki állapotát tükrözi. A cím negatív ars poeticára utal. Alapképe: a lant, a költészet ősi metafórája. A gesztus (letészem) a költői létezés ellehetetlenülését, teljes feladását jelzi.
A 6. strófában a nyár "nagyszerű csodáinak" hiányát sorolja fel, s ezt követi az ősz képeiben az ossziáni pusztulás. Ebben a versben is az óda ötvöződik az elégiával, tehát az Ősszel is "elégico-óda". Az első versszakban a költészet hallgatásáról van szó, az utolsóban már ennek teljes értelmetlenségéről, s a közbezárt szakaszok a belső vitát tükrözik. Az indító két sor őszi életképet fest, mely már önmagában is előrevetít valamit a későbbi kedélyhullámzásból. Egybeolvadnak itt a fogalmak: a költő, a dal, a madár, az évszak egyaránt "hallgat, komor, fázik". Négy versszakon keresztül (2. -5. ) Homérosz verőfényes, sugárzó világában a reformkor boldogsága mint elmúlt vágyálom jelenik meg, melyet ellensúlyoz a refrén mélabús tagadása. A második szerkezeti egység szintén az ősz életképszerű leírásával kezdődik. A következő négy szakasz (7-10. ) az ossziáni költészet komor halálhangulatát, a nép pusztuló haldoklását idézi fel. A távlatokat elmosó, színeket kioltó ködös, nyirkos homály uralkodik.
század költői (pontosan az ellentétje) Őszikék-ciklus Mindvégig alkotása 22 A vers mondanivalója Miért? A visszatérő refrén erősíti a versmondanivalóját Petőfi elvesztése és a szabadságharc bukása után Arany elkeseredik és megfárad és be akarja fejezni a költői pályafutását. 23 Képek