A Nagy Gatsby Film Kritika, Revizor - A Kritikai Portál.
Hangulatát általános depresszió, valamint a társadalommal szemben érzett megvetés jellemzi. Már az írás megkezdése előtt is költői szófordulatokat használ beszédmodorában, így elvesztegetett tehetségként együttérzést kelt a nézőkben. Pszichiátere javaslatára terápiás írásba kezd, de az eszelősen sercegő töltőtollat hamarosan rendezett betűket vető írógépre cseréli, a film végén történetét regényként tárja a közönség elé egy sérült ember naplója helyett. Mivel sikeresen szublimálta traumáját, az ő szempontjából a dráma egyfajta happy enddel zárul. Luhrmann alkotása hatásosabb lenne, ha a harsány jeleneteket minimalizálják, illetve ha a filmet rövidebbre vágták volna. Ugyanis a Vörös függöny-trilógiát idéző giccstől elfárad a néző, elkalandoznak a gondolatai, így a katarzis helyét könnyen átveheti az unalom. A cselekmény egy rögeszmés álmodozó tragédiáját meséli el, aki görcsösen kapaszkodott egy olyan életbe, ami csak a képzeletében létezett. Ez a történet önmagában is megrázó és nehezen emészthető, s így igazán szükségtelen még a túlzsúfolt látványvilággal is terhelni a nézőt.
- A nagy gatsby film kritika video
- A nagy gatsby film kritika youtube
- A nagy gatsby film kritika magyar
- A nagy gatsby film kritika 2019
- Nagy ház? Nagy kocsi? Kompenzálunk, kompenzálunk? – A nagy Gatsby-kritika | Az online férfimagazin
Na tessék, így aztán nekem sem kellett csalódnom.
DiCaprio úgy tűnik, hogy nem tud rossz lenni semmiben, bár a Django elszabadul Mr. Candie-ként jóval emlékezetesebb volt, ahogy Carey Mulligan is tud többet a kétségbesett, könnybe lábadt tekintetek soránál. Ennek ellenére derekasan igyekszenek, hogy a látványorgia mellett őket is észrevegyük. Ahogy Toby Maguire is próbálkozik, hogy minél többet hozzon ki a mesélő egysíkú figurájából. Hogy Baz Luhrmann a kép mellett a szöveget is tiszteli, azt, mint mindent, meglehetősen direkten hozza a tudomásunkra. Néha egyszerűen kiírja a regény néhány sorát a mozivászonra. Valahogy úgy, mint amikor nagyon tetszik nekünk egy-két mondat egy könyvből és újra olvassuk, ízlelgetjük egy darabig. A nagy Gatsby lenyűgöz, elkápráztat, elszórakoztat, panaszunk nem lehet rá. Csak a szívet nem érinti meg. Szívesen elnézegetjük, de nem szorítunk szívből Gatsby-nek és Daisy-nek, nem utáljuk igazán Tom Buchanant, nem aggódunk, nem remélünk együtt a szereplőkkel. Így nem is marad bennünk az a keserű érzés, ami a könyv elolvasása után.
Nem is értem, hogy miért kellett ilyen eszeveszett gyorsasággal mesélni a történetet, mivel a film hossza 2 és fél óra, úgyhogy bőven lett volna idő lassabban, érthetőbben felépíteni a cselekményt, így viszont egy végeérhetetlenül hosszú játékidővel kell megbirkóznunk, amelyben bizony üresjáratok is előfordulnak. Viszont érdemekből is van bőven. A képi világ fantasztikus, a díszletekről, jelmezekről már volt szó, és valamiért a film még a hibák ellenére is szórakoztató tud lenni. Ehhez persze hozzájárultak a színészi alakítások, amelyek szerintem teljesen korrektek. Először Tobey Maguire tűnik fel a vásznon, aki szerintem igenis jól alakít, bár a Pókember trilógiában való főszereplése miatt ő gyermekkori kedvencem, szerintem ez érthető. DiCaprio nagyszerű színész, egyértelműen elviszi hátán a filmet, kiváló választás volt Gatsby szerepére. Joel Edgertont nem túl régóta ismerem, de a Warrior óta őt is elismerésre méltó színésznek tartom, és ezt itt is igazolni tudta. Carey Mulligan is teljesen megfelelő, tehát a színészgárda nálam egyértelműen jóra vizsgázott.